Arany Sándor

Arany Sándor (1899-1984)

Arany Sándor 1899.március 4-én született Mezőtúron. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte, ahol 1923-ban szerzett vegyészmérnöki képesítést. Pályáját – ugyanebben az évben – a Debreceni Mezőgazdasági Vegykísérleti Állomáson kezdte élelmiszer-vegyészként, majd a Földművelésügyi Minisztérium Kísérletügyi Főosztálya a Hortobágy talajainak vizsgálatával bízta meg. E feladat sikeres megoldása érdekében 'SIGMOND ELEK műegyetemi tanár tanszékére került, ahol egy ideig tanársegédként dolgozott. A műszaki doktori cím megszerzése után (1926-ban) az USA-ban, a Berkeley-i Egyetem Mezőgazdasági Kísérleti Állomásán a szikes talajok tulajdonságait és javítási módszereit tanulmányozta, W.P. KELLEY professzor irányításával. 1927-ben Bonnban töltött egy évet H. KAPPEN mellett, ahol a talajsavanyúság kialakulásának, természetének Kappen-féle elméletét és a savanyú talajok javítási módszereit ismerte meg részletesen. Eredményeit ezekben az években részben ''SIGMOND ELEK-kel, HERKE SÁNDOR-ral, illetve W.P. KELLEY-vel közösen publikálta.

Tanulmányútjai befejezése után visszatért első munkahelyére. Innen 1932-ben akadémiai tanárként a Pallagi Gazdasági Akadémia kémiai tanszékének élére került, majd a gazdasági akadémiák átszervezése után egyetemi ny.r. tanárrá nevezték ki. Egy ideig az osztályelnöki (rektori) teendőket is ellátta. Sokat tett az intézményben folyó talajtani és mezőgazdasági kémiai oktatás fejlesztése érdekében. Ebben az időszakban a Debreceni Tudományegyetemen is oktatott talajtant, előbb mint egyetemi magántanár, 1941-től pedig mint c. nyilvános rendkívüli egyetemi tanár.

1945. után a Tiszántúli Talajjavító Vállalat talajlaboratóriumának szervezője és vezetője, az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet (OMMI) megalakulása után pedig az Intézet debreceni Talajtani Osztályának vezetője lett. Innen vonult nyugalomba 1962-ben.

Fontosabb eredményeit – részben angol, orosz és német nyelven is közölt – kb. 100 dolgozatban és A szikes talaj és javítása c. könyvében (1956) ismertette.

Kutató és oktató munkája mellett a tudományos közéletben is jelentős szerepet játszott. 1926-tól a Nemzetközi Talajtani Társaság keretében működő Szikes Albizottság egyik titkára, majd a Kísérletügyi Közlemények Szerkesztő Bizottságának, az 1950-es években pedig a Földművelésügyi Minisztérium Tudományos Tanácsának tagja s a Talajjavítási Témakollektíva elnöke volt.

Kiemelkedő munkásságának elismeréseként Kormányunk Kossuth-díjjal (1958), majd a Munka Érdemrend arany fokozatával (1968) tüntette ki. Megkapta a Treitz Péter Emlékérmet, a Debreceni Agrártudományi Egyetem pedig tiszteletbeli „Honoris causa” doktorrá avatta.

Ökoiskola

Iskolai rendszerű technikus képzéseink

Köszönetnyilvánítás

"TANULHATSZ-FEJLŐDHETSZ" projekt bemutatása

"Generationsbrücke” - "Generációk közötti híd”

Debreceni Labdarúgó Akadémia

Referencia-intézmény

Leonardo program

Jó gyakorlataink

Kompetencia alapú oktatás

Debreceni Diákönkormányzatok

Lap tetejére